|
Knowing what we once were, (and) facing what we've become, as far as I'm concerned, we're far from our Sun.
(The) rays of light are fading, and (our) past misfortunes rang back, wish we could return, these walls ment our shelter.
Every time I fall away, part of you pulls me back. Wish I wouldn't ran, and cherish what we've had. Every time I look forward, part of you rings a bell, (but the) rain folds the sunfade, (and) an echo spins my head.
Counting days and daydreaming for a sign (of) letting these struggles dissolve in the light. These white walls and pictures are hiding our past, the mirror is shattered, the splinter repels.
One day I'll be brave enough to forgive ourselves. One day I'll not think about why we couldn't start again.
My mind sees through you, no God gave me a lamp, (but the) embers of yesterday can't shine through the past.
My mind sees through me, while you left for a reason, (but the) echoes of our past left their mark: I miss you.
As far as I'm concerned
we're far from the sun, we're far from the sun.
|
|
Amott a horizonton a nap halad
de hozzád nem nyúlnak be a fények
Látom rajtad megint jól kivagy
Hát engedd hogy véget érjen
Egyre karcsúbb
fizetések és pihenések
a kezek földig nyúlnak, szemek égre néznek
kiszáradt ajkak az esőt várják
a világ súlya pihen az ifjak vállán
Mégis azt hajtogatják: szabad vagy
tiéd az ország, építsd magadnak!
Hát ennyi volna a boldogság?
(Hidd hogy) megvéd, s majd vigyáz rád!
Egyre csak jöttek, összefogtak.
Téged nem vertek eléggé?
Védd magad!
Mi van a nagy kalandok után?
Halkul az üvöltésed...
Ránk valahol igazi tavasz vár
amott a napsütésben
Míg más a semmivel is oly nagyra van
addig te egyedül vagy
hát ne hagyd magad!
Mi van a nagy kalandok után?
Halkul az üvöltésed...
Ránk valahol igazi tavasz vár
amott a napsütésben
Mi van a nagy kalandok után?
Halkul az üvöltésed...
itt egykor igazi otthon várt
a napsütésben
|